A HVG Extra: Pszichológia magazinban olvastam pár hónapja egy meglehetősen elgondolkodtató cikket a mai világra is jellemző túlfogyasztásról. Témája a függőség, vagy ahogyan a cikk nevezi:

„Mi még függőségről beszélünk, szakmai berkekben mostanában a „használat zavara” kifejezés dívik.” (Szerző: Demetrovics Zsolt (2014): Mindenki másképp használja, zavarok a függőségek körül. HVG Extra: Pszichológia magazin, 2014/2. szám, 14-15. oldal.)

Függőség

Az írás első harmadában ezzel a nyelvi változással és a használat zavarának, mint fogalomnak az értelmezésével foglalkozik a szerző.

„A nyelvi változás tükrözi, ahogy a pszichológia újabban az addikcióról gondolkodik. Csak az egyes szereket tiltók nem látják még a változást.” (Szerző: Demetrovics Zsolt (2014): Mindenki másképp használja, zavarok a függőségek körül. HVG Extra: Pszichológia magazin, 2014/2. szám, 14-15. oldal.)

Azt gondolom, nagyon jól megfogalmazta a szerző azt, hogy alapjaiban kell másként tekintenünk a függőségre, hiszen mióta világ a világ, ez a betegség fennáll.

Mindig is voltak olyan szerek és tevékenységek, melyek túlzott használata, illetve gyakorlása ártalmas ránk, vagy a környezetünkre nézve. Ezért ez a kérdéskör összetett, kvalitatív és kvantitatív oldalról is vizsgálódni kell.

Egyetértek a cikkben olvasottakkal, hiszen az alapvető probléma nem abban rejlik, hogy egy személy szerhasználó, vagy tevékenység gyakorló, hanem abban, hogy ezt milyen mértékben és milyen minőségben végzi. A kulcsszó véleményem szerint így a kontrollon van, mert amíg az ember képes uralni és korlátozni, azaz kontrollt tartani a vágyódása felett, addig az nem káros rá és a szociális környezetére nézve. A betegség a kontrollvesztés után veszi kezdetét.

Jogi háttér

A cikk második harmadában a függőség jogi meghatározásáról és a szabályozási kísérleteiről olvashatunk. Ismételten mély egyetértéssel fordulok a leírtak felé:

„Betegségeket nem lehet jogszabályokkal gyógyítani.” (Szerző: Demetrovics Zsolt (2014): Mindenki másképp használja, zavarok a függőségek körül. HVG Extra: Pszichológia magazin, 2014/2. szám, 14-15. oldal.)

Ahogyan az az írásban is megfogalmazásra kerül, a függőséget okozó szerek tiltásával, vagy használatának szigorú büntetésével nem a probléma forrását szüntetjük meg, csak annak tüneteit „jegeljük”.

A betegségben szenvedőket terápiás kezelésekkel és a szociális környezetet segítségnyújtó és támogató magatartásformára való nevelésével lehetne jobb állapotba hozni. Ez egy újabb megoldandó problémát vet fel hazánkban, mert véleményem szerint sokkal nagyobb hangsúlyt kellene fektetni a prevencióra és a - már említett - segítségnyújtó magatartásforma tudatos kialakítására, hiszen a betegség kialakulásakor a szociális környezetünk lehet a legnagyobb segítségünkre.

Zavar

A cikk utolsó részében a „zavar” kifejezésről és ezzel kapcsolatban a szerhasználati problémák árnyalt megítéléséről van szó.

„A már említett kézikönyv egyik legizgalmasabb módosítása, hogy az addikciók közé bevette a viselkedési zavarokat, amelyeknél semmilyen kémiai szer nincs jelen, a betegség tünetei azonban megegyeznek a kémiai addikcióknál tapasztaltakkal.” (Szerző: Demetrovics Zsolt (2014): Mindenki másképp használja, zavarok a függőségek körül. HVG Extra: Pszichológia magazin, 2014/2. szám, 14-15. oldal.)

A lényegi mondanivalója ennek a fejezetnek szerintem az, hogy járjunk nyitott szemmel a világban - néha ugyanis az ártalmatlannak tűnő szokásoknak és tevékenységeknek tulajdonítjuk a legkisebb figyelmet, de ami még talán ennél is fontosabb, hogy felelősek vagyunk a környezetünkért, EGYMÁSÉRT.