A HVG Extra: Pszichológia magazinban olvastam pár hónapja egy meglehetősen elgondolkodtató cikket a mai világra is jellemző túlfogyasztásról. Témája a függőség, vagy ahogyan a cikk nevezi:

„Mi még függőségről beszélünk, szakmai berkekben mostanában a „használat zavara” kifejezés dívik.” (Szerző: Demetrovics Zsolt (2014): Mindenki másképp használja, zavarok a függőségek körül. HVG Extra: Pszichológia magazin, 2014/2. szám, 14-15. oldal.)

Függőség

Az írás első harmadában ezzel a nyelvi változással és a használat zavarának, mint fogalomnak az értelmezésével foglalkozik a szerző.

„A nyelvi változás tükrözi, ahogy a pszichológia újabban az addikcióról gondolkodik. Csak az egyes szereket tiltók nem látják még a változást.” (Szerző: Demetrovics Zsolt (2014): Mindenki másképp használja, zavarok a függőségek körül. HVG Extra: Pszichológia magazin, 2014/2. szám, 14-15. oldal.)

Azt gondolom, nagyon jól megfogalmazta a szerző azt, hogy alapjaiban kell másként tekintenünk a függőségre, hiszen mióta világ a világ, ez a betegség fennáll.

Mindig is voltak olyan szerek és tevékenységek, melyek túlzott használata, illetve gyakorlása ártalmas ránk, vagy a környezetünkre nézve. Ezért ez a kérdéskör összetett, kvalitatív és kvantitatív oldalról is vizsgálódni kell.

Egyetértek a cikkben olvasottakkal, hiszen az alapvető probléma nem abban rejlik, hogy egy személy szerhasználó, vagy tevékenység gyakorló, hanem abban, hogy ezt milyen mértékben és milyen minőségben végzi. A kulcsszó véleményem szerint így a kontrollon van, mert amíg az ember képes uralni és korlátozni, azaz kontrollt tartani a vágyódása felett, addig az nem káros rá és a szociális környezetére nézve. A betegség a kontrollvesztés után veszi kezdetét.

Jogi háttér

A cikk második harmadában a függőség jogi meghatározásáról és a szabályozási kísérleteiről olvashatunk. Ismételten mély egyetértéssel fordulok a leírtak felé:

„Betegségeket nem lehet jogszabályokkal gyógyítani.” (Szerző: Demetrovics Zsolt (2014): Mindenki másképp használja, zavarok a függőségek körül. HVG Extra: Pszichológia magazin, 2014/2. szám, 14-15. oldal.)

Ahogyan az az írásban is megfogalmazásra kerül, a függőséget okozó szerek tiltásával, vagy használatának szigorú büntetésével nem a probléma forrását szüntetjük meg, csak annak tüneteit „jegeljük”.

A betegségben szenvedőket terápiás kezelésekkel és a szociális környezetet segítségnyújtó és támogató magatartásformára való nevelésével lehetne jobb állapotba hozni. Ez egy újabb megoldandó problémát vet fel hazánkban, mert véleményem szerint sokkal nagyobb hangsúlyt kellene fektetni a prevencióra és a - már említett - segítségnyújtó magatartásforma tudatos kialakítására, hiszen a betegség kialakulásakor a szociális környezetünk lehet a legnagyobb segítségünkre.

Zavar

A cikk utolsó részében a „zavar” kifejezésről és ezzel kapcsolatban a szerhasználati problémák árnyalt megítéléséről van szó.

„A már említett kézikönyv egyik legizgalmasabb módosítása, hogy az addikciók közé bevette a viselkedési zavarokat, amelyeknél semmilyen kémiai szer nincs jelen, a betegség tünetei azonban megegyeznek a kémiai addikcióknál tapasztaltakkal.” (Szerző: Demetrovics Zsolt (2014): Mindenki másképp használja, zavarok a függőségek körül. HVG Extra: Pszichológia magazin, 2014/2. szám, 14-15. oldal.)

A lényegi mondanivalója ennek a fejezetnek szerintem az, hogy járjunk nyitott szemmel a világban - néha ugyanis az ártalmatlannak tűnő szokásoknak és tevékenységeknek tulajdonítjuk a legkisebb figyelmet, de ami még talán ennél is fontosabb, hogy felelősek vagyunk a környezetünkért, EGYMÁSÉRT.

Rekreáció - Számos fogalomértelmezésével találkoztam már, éppen ezért azt gondolom, hogy a rekreáció minden ember esetében mást jelent. A rekreációs kultúránk megléte pedig nem törvényszerű – kialakulásában nagy szerepe van a minket körülvevő szociális közegnek és a környezeti hatásoknak.

Az egyik kedvenc könyvem ajánlója számomra egy nagyon értékes gondolatot fogalmaz meg:

Nagyszüleinknek, szüleinknek, gyermekeinknek és unokáinknak, akik fejlődésünk közegét alkották és alkotják,…” (Michael Cole – Sheila R. Cole Fejlődéslékektan; Ajánló részlet; Osiris Kiadó, 2006)

Saját szavaimmal szólva a fejlődés meghatározó elemei tehát mi vagyunk, mi leszünk és mi voltunk.

Rekreációs kultúra kialakulása – mint valamilyen rekreációs cél eléréséért végzett tevékenység szokássá alakítása – szempontjából az iskoláskort tekintik relatív kiindulópontnak. A továbbiakban ezért a rekreációs kultúrát kialakító közegre és tényezőkre, ezen belül is a játék szerepére fókuszálva szeretném írásomat folytatni.

Kezdetek

A rekreációs kultúra kialakulásának kezdete az esetek többségében nem tudatos folyamat végeredménye – legalábbis a kisiskolás gyermek részéről biztosan nem. Iskoláskorban a gyermek hétköznapjainak nagy részét a tanórák és az iskolai elfoglaltságok teszik ki. Így minden iskolán kívüli tevékenységet szabadidős tevékenységként élnek meg, amikor azt tehetnek, amihez éppen kedvük van, vagy amiben örömüket lelik. Amennyiben a szabadidős tevékenység örömérzettel, felszabadultsággal, lelki feltöltődéssel jár – legyen szó interakciókról a kortársakkal, vagy egyéni elfoglaltságokról –, úgy érvényesül a rekreáció lélektani hatása.

A lélektani pozitív vagy negatív visszacsatolás befolyásolható. Nagymértékben függ a kialakult érzet attól, hogy milyen érzelmek társításában éljük meg az adott tevékenységet. A negatív hatás elkerülése érdekében fontos az olyan célok kitűzése, amelyek a gyermek képességi és motiváltsági szintjének megfelelőek. Ez a feladat a szülők részéről is némi tudatosságot és tisztánlátást kíván.

Gyermeki játék

A gyerekek szerepjátékai és a szociális környezetük közötti kapcsolat bizonyítottan létezik. A gyermekek legtöbb esetben az otthon látott szerepeket viszik bele egy-egy játékba a saját fantáziájukkal kombinálva, pl.: a gyermek édesanyja szerepébe bújva eljátssza, hogy vacsorát főz a családnak.

Ha megvizsgáljuk a rekreációs kultúra kialakulásának és a játék szerepének kapcsolatát, akkor kijelenthetjük, hogy gyermekkorban a gyermeki játék több funkciót szolgál ki egy időben. A gyermek felelősségteljesen eljátszott szerepe által megjelenő tevékenység öröm – vagyis, hogy ő is képes azt a komolynak vélt feladatot ellátni, amelyet az édesanyja – miatt a későbbiekben is szívesen játszik majd hasonlót, ezzel megalapozva a játék örömére való igényét.

A gyermeki játék egyfajta tükröt mutat a szülő társadalmi helyzetéről, és viselkedés mintázatairól. Ezért az a véleményem, hogy tudatos szülőként és felnőttként kötelességünk példát mutatni a gyermekeknek, hogy bennük bármiféle tudatosság nélkül is a helyes kép rögzüljön.

Azáltal, hogy a gyerekek „lemásolják” a felnőttek világát, az idősebb generációk segíthetik az új dolgok iránt érzett kíváncsiságuk és motivációjuk fenntartását. Ugyanis kutatások bizonyítják, hogy a gyermekként átélt helyzetek és élmények hatással vannak a felnőttkorunkra. Ha már kisiskolásként arra sarkalltak minket, hogy minél több területtel ismerkedjünk meg játékos formában, akkor ezekből a gyerekekből felnőtt korban nagyobb valószínűséggel válnak olyan személyiségek, akik képesek átélni a szabadidős tevékenységek okozta lélektani pozitív hatást.

(Kép forrása: bookline.hu)

A mai felgyorsult világban ezért különösen fontosnak tartom, hogy időt fordítsunk a saját testi és lelki feltöltődésünkre, amelyekből táplálkozhatunk a mindennapok során. Hiszen felnőttként is tehetünk a saját kultúránk létrehozásáért és az általuk megélt élmények bővítésért, miért ne teremthetnénk meg a rekreációs kultúra alappilléreit már gyermekkorban.

Sokan nem hallottak még a rekreációról és elképzelésük sincs, mit is jelenthet tulajdonképpen. Lássuk!

Hazánkban a rekreáció, mint kifejezés a '90-es évektől kezdett el a köztudatban megjelenni, és a szabadidő-eltöltés kultúrájaként vált ismertté. A szó eredetét tekintve a latin "recreatio" szóból származik, melynek jelentése: pihenés, felfrissülés. Ám értelmezésében ennél sokkal összetettebb. A rekreáció a jól-lét, a jó közérzet megteremtését szolgálja mindamellett, hogy a rekreációs tevékenységet végző személy szellemileg és lelkileg is feltöltődik. Az évek során több fogalommagyarázat is született, íme az egyik:

A rekreáció szabadidőben, a tevékeny pihenés érdekében végzett minden olyan kulturális, társas, játékos és mozgásos tevékenység, melyet a napi fő elfoglaltság által okozott fáradtság, feszültség feloldása, a testi-lelki-szellemi teljesítőképesség helyreállítása, fokozása érdekében tesz az ember. " (Dr. Fritz Péter: Rekreáció mindenkinek I. Mozgásos rekreáció. Bába Kiadó, Szeged, 2011.)

A rekreációs tevékenységtől függően tehát megkülönböztetünk szellemi és mozgásos rekreációt is, ám sok esetben nem lehet élesen elkülöníteni a két kategóriát.

(Kép forrása: archivum.magyarhirlap.hu)